A tábor a Magyar Nemzeti Bank támogatásával valósult meg.
Június 19-én reggel mindenki időben megérkezett és vidáman indultunk Balatonra.
Az alapítvány vezetője Soltész Eszter asszony, személyesen fogadott minket és adta át a házat. A házhoz nagy kert, terasz, nappali, konyha, fürdők és lakályos hálószobák tartoznak. Hamar birtokba vettük és tanulóink ügyesen közlekedtek benne. Ebéd után felvetettük, befűztük a szövőeszközöket a későbbi használatra. Késő délután lementünk a partra és estig fürdőztek, napoztak a gyerekek. Vacsora után sétát tettünk Balatonszemesen, természetesen fagyiztunk is.
Kedden délelőtt a szakmai feladatokkal kezdtünk ismerkedni. Kiseszközökön szőttek a fiatalok. Délután egy kicsit fürdőztünk, majd késő estig, amíg a kertben látni lehetett, szőttek, fontak, sodortak a fiatalok.
Szerdán délelőtt a csoport fele szőtt, míg a másik fele labdát, „kavicsot”, karkötőt nemezelt. Délután a csoportok megcseréltek a munkafeladatokat.
Ebéd után a házunk előtti úton teknősbékát találtunk. Bevittük a házba, mindenki megnézte, beazonosítottuk. Mocsári teknős volt. Később kivittük a Balaton nádassal borított részére és visszaengedtük a vízbe. Késő délután a strandon fürdőztünk, a parton kártyáztunk. Vacsora után fagyiztunk a parti sétányon.
Csütörtökön délelőtt elkészültek a szőtteseink, ezért macikat nemezeltünk délelőtt és délután is. Emese néni keleti kílim szőnyeget hozott, melynek mesélt a történetéről, az alkalmazott színekről és technikákról. A fiatalok megnézhették, megfoghatták.
Délután strandoltunk, vízi bicikliztünk, fagyiztunk. Búcsúestet tartottunk, „pezsgőztünk” – természetesen kölyök pezsgővel, édességeket ropogtattunk. Az éjszakai fürdőzést is kipróbáltuk.
A tábor öt napja alatt igazi kánikula volt, kedvezett a balatoni fürdőzésnek, amit ki is használtunk.
A táborra szánt idő sajnos rövidnek bizonyult, mindenki jól érezte magát.
Tóth Ágnes
