A tábor a Magyar Nemzeti Bank támogatásával valósult meg.
Az ország legkülönbözőbb településeiről érkező 18 látássérült diákunk mellett 4 látó gyermek is segítette munkánkat, illetve vett részt a programokon, a fordított integráció jegyében.
Gazdag programkínálatunkból kiemelnénk néhányat, amelyek emlékezetessé váltak diákok és tanáraik számára egyaránt:
Az érkezés napjának estéjén az ismerkedést segítő csoportfoglalkozások zajlottak.
A második napon a visegrádi Királyi Palota múzeumpedagógusai biztosítottak számunkra adaptált tárlatvezetést és a történelmi korokat idéző bemutatókat. Délután sportprogramokon vettek részt a diákok. A napot éjszakába nyúló, moderált beszélgetéssel zártuk, amelynek témája “Az integráció sikere, sikertelensége” volt.
A harmadik nap időjárása kegyes volt hozzánk, így több év várakozás – vágyakozás után, idén végre strandra is eljutottunk. A napot Kovács Lívia pszichológus vezetésével egy újabb beszélgető-esttel zártuk, amelynek témája a “Párválasztás sajátosságai vakon” volt.
A negyedik napon a pomázi cseresznyésben szüreteltünk, majd a délutáni órákban közösen feldolgoztuk a gyümölcsöt, így minden táborozó dzsemet vihetett haza szeretteinek.
Az utolsó teljes napunk délelőttjén a helyi iskola tornacsarnokában a LÁSS Egyesület képviselői avatták be diákjainkat a vakfocizásba. Délután az Infoalap négy munkatársa tartott bemutatót és fogadóórát az érdeklődőknek.
A búcsúesten megtartottuk hagyományos “Szerzői estünket” is, ahol a diákok elsősorban saját szerzeményeikkel mutatkoztak be előttünk. A legjobbak díjazásban részesültek.
Ezen programok mellett a hét minden napján a kollégák kézműves foglalkozásokkal várták az érdeklődőket, és természetesen folyton pattogott a csörgőlabda a ping-pong asztalon és gurultak a tandemek a Duna partján.
A tábor egyetlen negatívumát, annak rövidsége jelentette, amelyet kritikaként a diákok is megfogalmaztak. Táboraink töretlen népszerűsége rámutat arra a tényre, hogy a többségi iskolák közösségeibe történő integráció sikeressége ellenére is szüksége van a látássérült gyermekeknek a “sorstársi” közösségben való rendszeres megmerítkezésre, kapcsolatépítésre, tapasztalatcserére.
Bíró Csaba
táborvezető
