2015. június 13.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola, ahová sok-sok mesét, elbeszélést kedvelő diák járt. Egyszer egy tanáruk azon gondolkodott, hogy lehetne a nyári szünidő előtti napot vidámmá, emlékezetessé tenni. Álmában megjelent egy mesemanó, aki azt sugallta, ha olyan sok gyermek szereti a meséket, akkor a “mesés” éjszaka lenne a megoldás.

Nosza, erre a tanárnő lázas szervezésbe kezdett. Megkeresett tanárokat, szülőket, önkénteseket, lenne-e kedvük egy egész éjszaka mesélni. Nagyon sokan örültek az ötletnek és elvállalták a feladatot. Azonban nekik is meg kellett oldaniuk egy “feladványt”: olyan meséket, történeteket kellett találniuk, amelyek beleférnek fél órába. Ezt mindenki teljesítette.

A “mesés” éjszakára mindenki könyvekkel megpakolva érkezett. A gyerekek már izgatottan várták a szebbnél szebb történeteket. A tornateremben csak egy állólámpa fénye világított, ott, ahol a mesélők ültek, a gyerekek hálózsákokban fekve hallgatták a meséket. A mulatságos meséken nevetgéltek, az érzelmes történeteken elérzékenyültek. Néha kicsit szundikáltak és közben továbbálmodták a mesét. Este tíz órakor kakaó-kalács szünetet tartottak a mesélők, majd belakmározás után minden folytatódott.

Egy kedves jógaoktató anyuka gondoskodott a felolvasók felfrissüléséről. Szükség is volt rá, hiszen többen többször fél órát is meséltek.

A gyerekek reggel kialvatlanul, de vidáman indultak haza. A nagy sikerre való tekintettel a következő iskolaévben is megszervezzük a “mesés” éjszakát.