“Szól a szív …” Alapítvány integrációs tábora látássérült gyermekek számára kutyás és meseterápiával című nyertes pályázata

Egy tábor, ahol nincsenek akadályok

Az idei tábor az eddigi legjobb volt!

Hétfő:
Az első nap egy vicces ismerkedéssel telt.
Először mondtunk magunkról pár mondatot, majd egy másik játékban két állítást, egy igazat és egy hamisat kellett mondanunk. ,Ezzel megkaptuk a kezdő löketet a további ismerkedésre, barátságok kötésére.
Estefele kutyás terápia volt. Csele és Hetty, a két varázskutya játszott velünk változatosabbnál változatosabb játékokat.Trükköket is csinálhattunk velük. Ülésen és fekvésen át a Pacsiig és más egyéb trükkökig mindent megcsináltak, amit csak kértünk.

Kedd:
Reggeltől délután négyig egy meseterápia volt. Végigmentünk egy népmesén.
Bejártunk palotát, kertet, és még az őrt állást is kipróbálhattuk. Este jött az elmaradhatatlan kutyás terápia újabb trükkökkel, szituációkkal, és egy kis beszélgetéssel.

Szerda:
A napot kutyás terápiával indítottuk, majd ellátogattunk a visegrádi bobpályához. Mindenki négyszer száguldozhatott a fák közt. Délután fele egy vízi bombázás vette kezdetét.
Mindenki elázott, kivéve engem, illetve akinek sikerült elbújnia.
Este jött a ki mit tud, ami a nap fénypontja volt. Szinte mindenki megmutatta magát.
Volt tánc, Mazsorett, ének, szavalás, sőt még zenélés is volt. Én egy Slam poetry szöveget adtam elő, amit egy nappal előtte írtam meg.

Csütörtök:
Ismét kutyás terápiával kezdődött a nap, majd páran gyöngyöt fűztek.
Délutánra a kicsik elmentek, én pedig harmad magammal ott maradtam, várva a nagyokat.
Kicsit később megérkezett a másik társaság. Beszélgettünk, majd velük is részt vettünk egy kutyás terápiás foglalkozáson. Kicsit másabb feladatok voltak a kutyákkal.
Pl. egy színházi előadást, vagy egy álló képet kellett alkotnunk 10 perc alatt. Mi azt játszottuk el, hogy este nyolc után sétáltatjuk a kutyát, majd a rendőrnő igazoltat minket, illetve számon kér.
Este, vacsora után összegyűltünk egy nagyobb szobában, és beszélgettünk majdnem éjfélig.
Majd a társaság feloszlott, és páran elmentek aludni.
Egy idő után mindenki kidőlt, és vége lett a bulinak.

Péntek:
Az utolsó nap csak a pakolásról szólt. Röpke két óra után mindenki hazament.
Én mit vittem haza?
Rekedtséget a sok nevetéstől, tapasztalatot, szép emlékeket. De koránt se lett vége mindennek. A baráti társasággal, ami kialakult, online folytatjuk a beszélgetést.
Remélem, jövőre is ilyen jó, vagy még jobb lesz ez a tábor.

Tábori beszámoló

Az integrált táborban újoncként vettünk részt lányommal, akinek progrediáló betegsége miatt 2021.06. hónapban kerültünk kapcsolatba a Vakok EGYMI-vel. Nagyon örültem a meghívásnak a táborba, hiszen gyermekem hasonló problémájú gyermekkel még nem találkozott, mint ahogy én sem látássérült gyermek szülőjével.
A tábor mindkettőnk számára nagyon hasznos volt. Gréta a második nap estéjén mondta ki, hogy itt nem lát senki, talán ettől fogva vált felszabadultabbá. Köszönetet mondok azért, hogy megismerhetett más látássérült gyermekeket, bízom benne, hogy talán barátság is szövődött. Ha valamilyen problémája lesz, hátrány éri, meg tudja majd beszélni olyan gyermekkel, aki megérti.

Nekem, mint szülőként? Először sokkoló volt. Látni vak gyermekeket. De nagyon kellett. Köszönöm, hogy megismerhettem más szülőket, akikkel éjszakába nyúlóan tudtunk beszélgetni. Szinte ugyanazokat a nehézségeket élték/élik át, amiket mi is. Sok jó tipp elhangzott, mit hogy kezelnek otthon. És ami nagyon fontos, hogy nem vagyunk egyedül. Eddig mind ellátásban, mind eszközben szinte csak az volt, amit találtam az interneten. Ahogy Gréta szeme romlott, egyre több probléma merült fel, mit hogy tanítsak meg, amikor magam sem tudom. Nagyon örültem neki, hogy ilyen jó szakemberek vannak, akik tudnak majd segíteni nekünk. Nem is majd, hiszen, nekem már ez a tábor is segítség volt. Könnyebben tudok szembenézni azzal, ami ránk vár, amikor tudom, hogy ősztől lesz kihez fordulnom és tudom, hogy Gréta is könnyebben tud majd boldogulni az iskolában.

Lányom a kutyás foglalkozásokat élvezte a legjobban, én a beszélgetéseket pedagógusokkal, szülőkkel. Köszönöm azt, hogy ott lehettünk, azt, hogy jó tanácsokat kaptunk, azt, hogy lesz segítségünk. Bízom benne, hogy jövőre is lesz tábor, mert szükség van rá, vagy akár év közben is lesz valamilyen formában program vagy találkozás.
Szülő